(Vissza a cikkekhez)

Ennek ellenére vannak olyanok, akik a "sziget nyelvekben" keresik a kérdés feloldását. E lehetoség valószínu nem is alaptalan, csak éppenséggel nem az eredeti osállapotra vonatkozik, hanem egy késobbi fejleményre. Ami az egynyelvuséget illeti, arról lehet szó, hogy egy konok, idotálló emlékezés valamely osközösség, esetleg az eredeti osközösség emlékét orizte meg.
Emberi felfogásunk és gondolkodásunk szerint valahol, valamikor kezdetnek kellett lenni. Függetlenül attól, hogy az Isten agyagból vagy majomból teremtette az elso embert. Vagy mindketton túl egy harmadik lehetoségben kell keresni az eredet talányát. Bárhogyan is legyenek a dolgok, mindenképpen egy olyan Hatalomnak vagyunk a teremtményei a világmindenséggel együtt, akit, vagy amelyet földi, véges gondolkodásunkkal sem fölfogni, sem megmagyarázni nem tudunk. Abban viszont minden bizonnyal igaza van Dr. Vámos Tóth Bátornak, hogy "az ember és értelem egyidos.". Igen, ha az ember azóta ember, amióta magasabb rendu szellemi értelme van. Ez viszont nem lehet magyarázat arra, hogy az anyag, vagyis az emberi test egyidos-e az emberi értelemmel, s hogy ez milyen módon és mikor következett be, arra aligha leszünk képesek minden igényt kielégíto választ adni. Az emberi nem szaporodása azonban csak "emberré válásunk", vagy valamilyen módon való megjelenésünk után kezdodhetett. Miután a szaporulat következtében a megélhetés föltételei megkövetelték, hogy az eredeti osközösség adjon föl népességébol, akkor e közösségbol kivált az elso család vagy kis csoport, hogy a megélhetését más vidéken keresse és biztosítsa. Ezzel elindult azon láncfolyamat, mely földünk benépesedését eredményezte. (E tanulmánynak nem tárgya, hogy a fehér, sárga és fekete fajok vagy fajták azonos osre vezethetok-e vissza.). Nos, az így egymástól mind nagyobb távolságokra kerülo kis közösségek nyelve, az ido múlásával, a környezet és sajátosan más élmények hatására, valamint a nyelvfejlodés következményeként mindinkább elkülönültek egymástól. Természetesen ez is csak egy elmélet, de a "sziget nyelvek" és a mai állapot csak így jöhetett létre. Nem remélheto, hogy a létezo megfejtett és még meg nem fejtett írásos emlékek fényt vethetnek a nyelvi elkülönülés kezdetére, hiszen azok sokkal késobbi idokbol valók. Betekintést nyújthatnak viszont az osnyelv azon ágába, mely minket a leginkább érdekel. Az egynyelvuség kutatásában komoly segédeszköz lehet az imént említett Vámos Tóth oseredetu földrajzi és helységnévgyujteménye. Vámos Tóth ugyanis szívós és elismerésre érdemes munkával több ezer ilyen nevet gyujtött össze a világ különbözo vidékeirol, melyek azonosai ma is megvannak a Kárpát-medencében. Íme néhány szemelvény a gyujteménybol:
Afrikában egyebek között ilyen nevek is találhatók: Arad, Ada, Awas, Bakosi, Bányai, Béga, Bikay, Baka, Dráwa, Gyula, Moldvai, Rábai, Sáwa, Sokoro, Tata, Stb.. Ázsiában pedig ezek: Apuka, Arató, Baray, Dobó, Daru, Gebe, Hab, Hun, Jokaj, Kapa, Kanna, Seres, Suba, Tomori, Tabán, Zaránd, stb.. Vámos utánanézett, hogy a magyar szónak milyen változatai találhatók. Magyar: falu az Urál vidékén, törzsnév a Tobol és Irtis vidékén, tó Tibetben, falu Mindanao szigeten (Fülöp-szigetek). Magyarka: Folyó a Kaukázusban. Magyarjó: falu Tajvanban. A magar-mazar-makar nevek elofordulása pedig többszörösen túlhaladja a magyarét.

Vessünk egy pillantást fovárosunk Buda nevének elofordulására is. Az amerikai elemi iskolák részére sorozatkönyvet adtak ki a világ különbözo országairól, melybol a tanulók megismerhetik az illeto országról és népérol a fontosabb tudnivalókat. Magyarországról a sorozat XXIII. kötete számol be. Az én falum Magyarországon (My village in Hungary, Phanteon Books, Div. of Random House, 1974.) címu könyv, melynek szerzoje Sonia Gidal, aki Göllén egy magyar családnál volt elszállásolva, míg összegyujtötte a szükséges anyagot. Gidal meglátogatta a helyi iskolát is. A tanár éppen a XIX. század nagy vízlecsapolásáról beszélt, melynek eredményeként hárommillió hold vált ismét használhatóvá. Víz, víz mindenütt. A tanár aztán visszakérdezte a múlt óra anyagát. Máriának tette föl a kérdést:

Micsoda pokolian körmönfont luciferi agyafúrtság. Hogy nem Sonia Gidal álmodta ki, ahhoz aligha férhet kétség. De miért éppen ez a kérdés volt a fontos, mikor itt arról kellett volna szólni, hogy a török idokben elvizesedett, elmocsarasodott termoföldet nyerték vissza a magyar mezogazdaság részére. Ebbol bizony nagyon kilóg a politikai lóláb. De nézzük csak, eloször is buda nem "buda", hanem Buda, tehát helynév, s mert a Duna mentén helyezkedik el, nem lehetetlen, hogy e szó valóban a vodából származik. Csakhogy Buda már akkor Buda volt, amikor szlávok még nem éltek a Duna mentén. Mai nyelvünkben már nincs értelme, ezért miden bizonnyal oseredetu, melyet a világ különbözo pontjain létezo Buda nevek igazolnak. Amerikában van két, Kanadában egy Buda nevu helység, elnevezésük története bizonytalan, de valószínu, hogy magyaroknak van hozzá valamilyen köze. Nem valószínu viszont, hogy a közép-afrikai Budát magyarok alapították. Ugandában van Budalin, Indonéziában Rabuda, Raundában és Burundiban Budahunga nevu hegy, mely vidékén ilyen nevek találhatók: Biabátor (falu), Bihari (folyó), Csángó (sziget), Csóka (patak), Csongor (patak). A legérdekesebb azonban Ausztrália északkeleti csücskétol keletre eso Laughlin szigetcsoport egyik tagjának, Budaduna nevu kis szigete. (Lásd: a déli félteke 153. hosszúsági és a 9. szélességi kör délkeleti szögletében.). Vajon hogyan csordogált el e távoli vidékre a szlávok vodája? A Duna név elofordulásai is megtalálhatók. Érdemes lenne a Buda és Buddha nevek viszonyát is megvizsgálni, mert Budának valószínu több köze van Buddhához, mint a vodához. Utolsó példaként megemlítendo az Erdélyi-középhegység Bihar hegyének és vármegyének neve. Indiában is van Bihar város és tartomány. Az e tartományban élo nép nyelvét is bihari nyelvnek nevezik.
Ezen oseredetu nevekkel kapcsolatban Vámos azt is megfigyelte, hogy a világnak azon a tájain találhatók a legnagyobb számban, ahová a fehér ember muveltsége a legkésobb jutott el. Törvényszeruségnek mutatkozik az is, hogy e nevek rendszerint nem egyedül, hanem több, esetenként két-háromszáz oseredetu földrajzi és helységnév társaságában fordulnak elo. Tulajdonképpen ebben kell keresni a magyarázatot arra az egyébként érthetetlen tényre, hogy a korai kutatók és utazók a világ különbözo pontjain cövekezték ki a magyar "oshazát". Szilárdan beékelodött tudatunkba: valahonnan jöttünk! Hiába hirdette Magyar Adorján 1918 óta, Marjalaki Kiss Lajos 1929 óta: Nem jöttünk sehonnan! A mi oshazánk a Kárpát-medence! Nem hallgattak, nem hallgatnak rájuk ma se. Csábítóak voltak, és ma is azok, a Kárpátazonos földrajzi és helységnevek. Elmennek Nepálba oshazát keresni, mert ott él egy magar nevu nép, és temetoiben kopjafát állít. Az ilyen jelenségek bármily figyelemreméltóak is, mégis egész látószögbol kellene vizsgálni oket. Tudatunkba bejegesedett tévtanok lehetetlenné teszik, hogy akárcsak fölmerüljön annak gondolata is: Esetleg nem mi jöttünk onnan, hanem ok mentek oda. Mindjárt oshazára kell gondolni, ahonnan jöttünk. Bárhova, a világ bármely pontjára, csak éppen a Kárpát-medence nem ötlik agyunkba, mint lehetséges oshaza. Persze e jóindulatú kutatókat nem szabad megmosolyogni vagy elítélni, foleg ha tudjuk, hogy a finnugor oshazát is nyelvi rokonságra és egy nagy adag rosszindulatra építették. Egyébként a nepáli magarok katona népesség, és a szó értelme: bátor. Nagyon fontos lenne a Vámos Tóth által összegyujtött nevek tanulmányozása, mert azok az osnyelv napjainkig megmaradt tárgyi tanúi. Vámos TAMANA-nak nevezte el gyujteményét, mert e név megtalálható minden földrészen, és egy ilyen nevu falú a Délvidéken is létezett a XIX. században.
Nyilvánvaló, hogy a világ mindezen tájain magyarok nem járhattak, nem élhettek. Mégis, mivel, hogyan magyarázható e nevek létezése, eredete? A legvalószínubb feltevés az, hogy az értelmes beszéd kialakulása kezdetén nemcsak a tudás volt határolt, hanem a szókészlet mennyisége is. A ketto egyébként egymás vetülete. Kevesebb tudáshoz kevesebb szóra van szükség. A gondolatok, a tapasztalatok kicserélése eredményezte a fejlodést, mikor minden egyes felismerés, minden egyes új szerszám elkészítése egy új szót, megnevezést eredményezett. Vannak, akik úgy vélik, hogy a hangszálak is fejlodésen mentek át, mígnem alkalmassá váltak a mai fejlett beszédben használt hangok kialakítására. Bárhogyan is voltak a dolgok, ezen osi nevek csak ott maradhattak meg, ahol az osi nép is megmaradt. Ha ugyanis egy ember vagy család fölkerekedik, és elköltözik egy számára ismeretlen, új vidékre, akkor megkérdezi a helyben találtakat, hogy mi a neve a hegynek, a folyónak, a tónak, stb.. Ha pedig ott telepszik le, ahol emberek nem élnek, akkor o ad nevet a hegynek, folyónak, tónak, stb. saját nyelvén. Ezen osi nevek tehát az emberi élet folytonosságának tanúi. A Kárpát-medencében is azért maradhattak meg nagy számban, mert az osi nép is megmaradt nagy számban. Eredeti értelmüket elvesztették ugyan, de megmaradtak az osi idok hírnökeinek.
A magyar oskutatókat a különbözo nyelvekben eloforduló magyar hangzású vagy magyarul értelmezheto szavak is erosen befolyásolták észrevételeik végso megfogalmazásában. Íme néhány elgondolkoztató példa. Az egyik sumér hitrege emberhose (nem istenség) egy Shukalletuda nevu kertész, aki gondozta, és szorgalmasan öntözte kertjének virágait, azok mindennek ellenére elszáradtak vagy egyéb pusztítás áldozatai lettek. Ekkor Shukelletuda az egekbe nézett, eloször keletre, aztán nyugatra, és tanulmányozta az isteni titkokat. Azután, az isteni tudomány birtokában egy sarbutu nevu fát ültetett, mire kertjében minden kivirágzott és gyönyöru zölddé vált. Shukalletuda tehát nagy tudású, sokat tudó kertész lett, s e tudás nevében is szerepel: Shuk-alle-tuda = sok-ura-tuda: Sok tudás ura. Nem kívánunk hivatkozni az l és r szabályszeru felcserélhetoségére, mert nem szándékunk az olvasat helyességét igazolni. Csupán, mint érdekességet mutattuk be, amint a következok is csak erre szolgálnak.

Egy másik ilyen példa az álleluja szó. A misézo pap, foleg húsvétkor használja gyakran Jézus föltámadása alkalmából: Áll-él-újra! Elképzelheto, hogy ezt fejezi ki? Jézus föltámadt! Jézus áll, él újra? Álleluja!
Az inkák a kukoricából készült sört chicha-nak, magyarosan csicsá-nak nevezték. Az ittas emberre azt mondjuk, hogy be-csicse-ntett. Elgondolkoztató. Ráadásul a két szó azonos fogalomkörbe tartozik.
Indiában él egy nép, hol a család legidosebb asszonyát dádi-nak, mi dédi-nek nevezzük. A család legidosebb férfitagját ok dada-nak, mi tata-nak nevezzük. Ezekre szokás mondani: "véletlen egybeesések.".
Lehetséges. Azonban a természetben, az életben törvények uralkodnak. Valahol, valahogy minden kötodik, még akkor is, ha nem tudjuk megmagyarázni, de valahol az osmúltban összefutnak, pontosabban, onnan szétfutnak a szerteágazó szálak. Talán éppen az egynyelvuségbol. Semmi se történik és semmi sincs ok nélkül. Napjaink kutatói nem az elsok, akik észrevették a magyar nyelv tömörségét, kifejezoképességét. Jeles magyar hazafiak nemcsak népünk, hanem nyelvünk védelmében is kiálltak. Vörösmarty így vélekedett nyelvünkrol:
"A magyarban minden szótagnak van értelme.". Táncsics pedig ezt mondta: "Legosibb a magyar nyelv.". A magyar nyelvre sok sarat szórtak már Berzsenyi korában, melyet a nagy költo sehogy se tudott elfogadni. Hozzá is látott a kérdés kivizsgálásához. A magyar nyelv eredetiségérül címu rövid írásában a következot olvashatjuk:
"Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sot örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általláttam azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja;". (Berzsenyi Dániel; Prózai muvek. 281. oldal.)

A magyar nyelv kifejezoképességére nemcsak magyar, hanem idegen tudósok is fölfigyeltek. Kosztolányi Dezso még 1919-ben tette közzé a cseh költo, Frankl Ágoston nyomán az olasz bíboros, Giuseppe Mezzofanti vélekedését a magyar nyelvrol. Frankl 1836 nagyhetében fölkereste az olasz bíborost, mikor beszélgetés közben Mezzofanti megkérdezte Franklt:
"Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után, minden más nyelv elott, leginkább dallamosnak és verselés szempontjából leginkább fejlodésre képesnek? A magyart."
Mezzofanti a magyar nyelvet is jól beszélte, s megragadott minden lehetoséget, hogy gyakorolhassa. Egy alkalommal megtudta, hogy magyar urak járnak Rómában, s állítólag fölkereste oket, hogy egy kicsit elbeszélgethessen velük magyarul. Meglepetésére ezen urak a latint jól beszélték, de a magyart nem. Erre mondhatta Mezzofanti Franklnek:
"A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben.".
(Pesti Napló, 1919. február 23.) Nyelvünk angol részrol is kapott elismerést. Sir John Bowring többek között magyar verseket is fordított angolra. 1830-ban kiadott egy verseskötetet Poetry of the Magyars (A magyarok költészete) címmel, melynek eloszavában írta:
"A magyar nyelv (más nyelvektol) távol és magányosan áll. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntoformájából fejlodött ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra teheto, mikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.".
Osnyelvek új látószögbol alcím alatt foglakoztunk Grover S. Krantz amerikai tudós Az európai nyelvek földrajzi kialakulása címu munkájával. Krantz eredményei alátámasztják Bowring 170 évvel ezelotti véleményét. Íme:
"Beleértve például, hogy a görög nyelv a jelenlegi földrajzi helyén Kr.e. 6500 évvel, míg a kelta Írországban Kr.e. 3500-zal kezdodoen alakult ki. A magyar nyelv osisége Magyarországon legalább ilyen meglepo; Úgy találom, hogy átmeneti kokori nyelv, megelozte az újkokor kezdetét.". (This would include, for exaple, developing Greek in its present area since 6500 B.C., and Celtic in Ireland since 3500 B.C. The antiquity of Magyar in Hungary may be equally suprising; I find it to be a Mesolithic speech, that predates the Neolitic entry. 11. oldal.)
A magyar nyelv eredete és osisége körüli kérdések megoldásához a földrajzi és helységneveken túl hozzásegíthetne, ha az osi írások megfejtésénél alkalmaznák a sajátos magyar észjárást, mely a magyar rovásírás kialakulásában a rövidítéseknél és összevonásoknál is felismerheto, írja Forrai Sándor. Persze ez nyelvünk rendszere, felépítése javára is elkönyvelheto. A korábban bemutatott szemelvények, az itt felsorolt megállapítások és vélemények feljogosítanak bennünket arra, hogy a legosibb írások esetleges magyar nyelvuségét is feltételezzük. A magyar tudomány feladata lenne, hogy az ókori - Mezopotámia, Egyiptom, Földközi-tenger szigetei - muveltségek írásos anyagát feldolgozza, és magyar szempontból kiértékelje.
Korábban szó volt arról, hogy rovásírásunknak megvolt a betuje minden magyar alaphangra. Összesen harmincnégy. Ha figyelembe vesszük, hogy például az angol nyelv ma is huszonhat betuvel kínlódik, akkor leszögezhetjük, hogy oseink bámulatos íráskészségrol tettek tanúságot, amely kimuveléséhez a küzdelmes évezredek tapasztalatainak egymásra rakodására volt szükség. Persze a magyar-székely rovásírás eredetét illetoen is különbözo vélemények vannak. A hivatalosak szerint a törököktol tanultuk nem sokkal a "honfoglalás" elott. Mások úgy vélik, hogy rovásírásunk avar eredetu. Forrai Sándor a rovásírás egyik legkiválóbb kutatója és tanulmányozója, több könyv szerzoje, az 1985-ben megjelent Küskarácsonytól Sülvester estig (Múzsák Muvelodési Kiadó) címu kiváló tanulmányában összehasonlítást tesz a magyar-török, magyar-etruszk és magyar-föníciai rovás között. A rovásszakérto három tulajdonságot vett figyelembe: az alaki azonosságot, a hangértékbeli azonosságot, és a közeli hasonlóságot. Az eredményt eszerint összegezte, és a következo értékeket kapta: a török 28.6, az etruszk 43.4, a föníciai 50.0 százalékos azonosságot, hasonlóságot mutat a magyar rovással. E szerint tehát nagyobb a lehetosége annak, hogy a magyar-székely rovásírás nem a török, hanem a föníciai rovás leszármazottja. Persze a fordított viszonyt se lehet kizárni, és azt se, hogy közös torol származnak. Továbbá az se lehetetlen, hogy a képírás, s azon keresztül a magyar rovásírás az ostelepes paraszti nép örökbecsu hagyatéka.
Az elmondottakat a következokben lehet összegezni: Ismereteink mai állása szerint, és a felsorakoztatható adatok és érvek tanúságtételeként az eredeti egynyelvuség nemhogy nem zárható ki, hanem talán az egyetlen ésszeru magyarázattal szolgál a fennálló kérdésekre. Nagy a valószínusége annak ugyanis, hogy a bemutatott földrajzi és helységnevek még a többnyelvuség kialakulása elotti korból valók. Figyelemre méltó az is, hogy Európában, de általában a nyugati muveltségu népektol lakott területeken, ezen oseredetu nevekbol a Kárpát-medencében maradt meg a legtöbb. Ez pedig csak azzal magyarázható, hogy hazánk területét benépesíto osnép folytonossága sohase szakadt meg, de még csak kisebbségbe se került. Így a magyar nyelv se lehet más, mint ezen ostelepes nép nyelvének egyenes ági kimuvelt, a hosszú évezredek során a Kárpát-medencében letelepedo vagy megforduló idegen népek nyelveit magába olvasztó mai változata. Az egynyelvuség figyelembevételével meg lehet magyarázni mindazt, ami megmagyarázhatatlannak mutatkozik. A magyar nyelv lehet rokona a vogulnak és osztjáknak ugyanúgy, mint a sumérnek, egyiptominak vagy akár a bantunak, anélkül, hogy minden esetben vérségi rokonságra gondolnánk. Persze, ha nyelvrokonság csak ott állhat fenn, ahol a vérségi rokonság is kimutatható, ám legyen. De ezt vegyék tudomásul a finnugor tanok hirdetoi is, és nézzék meg, hogy mi marad tudományukból. (Árpád népének finnugor rétege 12.5 százalék volt. A mai magyarságé egy (1) százalék alatt van.). Lehet, hogy az imént elmondottak nem egyeznek a hivatalos nyelvészet lefektetett szabályaival, ismeretes viszont, hogy e nyelvészetet sem vezérelte mindenkor a tudományosság fenséges eszméje. Továbbá, nem tudnak, vagy nem is akarnak, vagy egyszeruen lefektetett szabályaik lehetetlenné teszik, hogy olyan kérdésekre is választ adjanak, melyek nem felelnek meg korunk politikailag helyes, de tudományosnak nem nevezheto követelményeinek. A lekicsinylések, a hatalmi székbol kimondott "igazságok" ideje lejárt, s a "véletlen egybeesések"-féle magyarázkodások se tekinthetok tudományosnak. A tudomány akkor tudomány, mikor nem jegesedik be, mikor szellemileg rugalmas marad, s a tegnap igazságát egy új felismerés fényében képes újraértékelni, ha kell, megváltoztatni.

Forrás: http://www.realhistory.hu/eredet1.php#magyarnyelv