 |
A magyar õsszavak
között gyakoriak azok, melyek visszafelé olvasva
azonos, vagy rokon jelentésûek:
apa,, ara, báb stb. Olyanok is vannak, melyek nem
teljesen azonos jelentésûek, de hasonló értelmûek:
li-beg - bil-leg, perel - replikáz (ebbõl a latin
replica), rét - tér stb. Ezek azért nagyon
fontosak, mert letagadhatatlanul bizonyítják, hogy
sumer-mahgar eredetûek. Ez a jelenség többévezredes
kultúránk érdekes mellékterméke,
amely az ékírás, majd rovásírás
olvasatából ered.
Egy szemléltetõ példa: sumer DU-LI =
dalolni , inverz változata: LI-DU = dalolni (ebbõl például
a német Lied=ének, dal) |
Õsszavaink,
melyek megfordítva is azonos, vagy rokon jelentésüek
|
*
|
Egyes állítások szerint
a párizsi Sorbonne nyelvészei keresték a világ nyelveiben fellelhetõ
közös õsi szógyököket, etimomokat. Ennek alapján
megállapították, hogy:
|
mai angol nyelv 4%
latin 5%
héber 5%
csendes - óceáni nyelvek 7%
indiai munda-khol 9%
tibeti, szanszkrit 12%
õs-török, türkmén 26%
mai magyar nyelv 68%
õs etimont tartalmaz
|
 |
| A magyar nyelvnek közvetlen
kapcsolata van a sumérral. A magyar nyelv ugyanis jóval elõbb
élt és létezett, mint a magyar nemzet,
pontosabban mint ahogy a kárpát-medencei magyar
birodalom a magyaroknak nevezett népek hazája lett. A
magyar õsnyelv ennél sokkal, de sokkal õsibb.Valójában
ezen a területen is (Kárpát-Medence) már régóta
magyar kultúrájú népek éltek,
amikor a jelen korunkig fennálló magyar államiságot
megalapító magyar õsök Árpád
fejedelem vezetésével ide érkeztek.
|
 |
A
sumer ékiratos anyag bizonyítja, hogy a kr.e. 4. évezredben
a Kárpát-medence - Kaspi -Aral térség és
a Tigris-Eufrátesz deltavidék által
egybefoglalt háromszögben egynyelvûség volt
(a természetes dialektus változatokkal.) Tehát
ez is bizonyíték arra nézve, hogy a magyarság
sumér és pre-sumér eredetû nép,
nem pedig finn-ugor eredetû. ( Egyes nehezen ellenõrízhetõ
források mint pl. Oera Linda
fríz hõsköltemény szerint, egy magar -sumér
papfejedelem nem magar katonai szolgáló néppel
i.e. 2000 évvel ezelõtt a gyéren lakott mai
Skandinávnak nevezett területre vezette alattvalóit,
ennek alapján esetleg kimutatható egy finn- magyar
kapcsolat, de ez is inkább a sumér-magar gyökerekre
utal vissza.
 |
A sok ezer évig
egy területen élõ õsnépek nyelve
megõrizte az eredeti rokonságot. A nyelvi kövületek
elõttünk és közöttünk vannak, csak
fel kell ismerni és meg kell fejteni. A magyar-magyari nyelv "õskövületei"
pedig még olyan helyeken is mindenütt ott vannak, ahol
kelta-keleti népek élnek egész Európában.
Az európai nyelvészek szerinti pre-görög
és pre-latin nyelvnek kitalált "õsnyelv"
melyet a Kr. elõtti másfél-kétezer évben
beszéltek, amely még nem volt görög, de már
nem volt sumer-akkád, az volt az õsi magyar-magyari
nyelv, melyet akkor mórnak (maor,maur,magor) hívtak.
Ennek a magyar nyelvnek volt egyre romló minõségû
rokona a pre-latin, melyet a római elõtti idõkben
beszéltek és ismertek egészen Attila haláláig.
A magyar-megyer név eredetileg "minõségjelzõ"
volt, annak a törzsnek, azoknak az embereknek a neve, akik a
Vezér, Fejedelem, Kende stb. udvarát képezték.
Azok, akik a vallási, szellemi, kulturális és
orvosi tevékenységet végezték. Õk
voltak a magasok, a mágusok, magarok, magyarok-megyerek. E törzsbõl
származott az Álmos-árpádi magyar-megyer
törzs, melyet nem véletlenül választottak a
fejedelmi, azaz a fejedelmet adó törzsnek a Vérszerzõdés
alkalmával.
A magyar nyelv önálló
írásrendszerrel rendelkezett, melyet tökéletesen
kifejezõ, mintegy 50 jelbõl álló
rendszer fejezett ki. A ma rovásírásnak
nevezett írás nagyon pontosan tudta visszaadni a
magyari szavakat, hisz majd minden hangnak több jele is volt. A rovás
azonban jellegzetes írás volt, melyet két dolog
jellemzett. Elõször is jobbról balra vésték,
rótták, töbnyire fára, bõrre és
kõre. Ezt õrizte meg az arab és héber írás
is.
A másik jellegzetessége az volt, hogy eredetileg
csak a mássalhangzókat vésték le, és
a magánhangzókat tudni kellett behelyettesíteni
( pl. f-k-t= fekete). Ez a két jellegzetesség rányomta
a bélyegét a magyar nyelvet átvevõ népek
beszéd- és íráskultúrájára.
A magyari szavakat tehát nem " egy-az-egyben" kell
keresni az utódnyelvekben, hanem az õsi szokásokból,
az õsi szabályokból kiindulva. |
Kétségtelen,
hogy a skytha népek közül a legmagasabb
szellemi színvonalra a - minden bizonnyal nem földi
eredetû tudással rendelkezõ - sumer-magyar nép
jutott. Az akkor még elválaszthatatlan tudás-szellem-hit
felszentelt letéteményesei a sumer papok voltak. A
sumer kultúra még ma sem felfogható "
magossága" sok skytha-hun népet megtermékenyített.
Testvér népeink írását legáltalánosabban
hun írásnak nevezték. Így írtak a
skythák, sumerok, magyarok, székelyek, etruszkok, ótörök
népek és a hun népek. A közös írás:
a közös eredet, közös történelem
bizonyítéka.
Mivel a sumer örökséget sokan õrizzük,
kifejezõ, ha testvérnépek családi örökségérõl
és az örökség családi megõrzésérõl
beszélünk.
E családi örökséget a magyarok nyelvükben,
szellemükben, kultúrájukban egyéni
jellegzetességükben igen jól megõrizték.
A magyar nyelv segítségével a sumér írásokat
könnyedén lehet olvasni, értelmezni (újabb
kutatások, felfedezések szerint ez az õsi
egyiptomi nyelvre is igaz egyébként). |
Skytha harcost ábrázoló
aranyváza |
| SUMER_MAGYAR SZÓTÁRRÉSZLET |
A sumer-magyar nyelvazonosság
értelmében érthetõ és indokolt a
magyar nyelv hangtani gazdagsága, mely a ma gyar néppel
kapcsolatba került "gyengenyelvû" népeknek
nyelvfejlesztõ forrása lett. A magyar nyelvet megismerõ
idegenek mind kiemelik dallamosságát, kifejezõ
erejét, csiszolt stílusát, gazdag szókincsét,
gondos nyelvtani szerkezetét.
Sir Bowring, (1792 - 1872) nyelvész, irodalmár,
politikus, utazó, bölcselõ. Számos nyelvet
beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt
fordított angolra, s ezekbõl válogatva egy kötetet
is kiadott. Sok nyelvvel való összehasonlítás
után így írt nyelvünkrõl:
|
|
~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ |
|
|
"A magyar
nyelv messzire megy vissza. Egész sajátos módon
fejlõdött, és szerkezete olyan idõben
alakult ki, mikor a legtöbb most élõ európai
nyelv nem is létezett.
Önmagában, következetesen és szilárdan
fejlõdött nyelv, amelyben logika van, sõt számvetés
is, az erõ, hangzatok hajlékonyságával és
alakíthatóságával.
Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem
hõsregényét tünteti fel. Ki lehet mutatni
eredetét, kivehetõk, szétválaszthatók
benne az idegen rétegek, amelyek a különbözõ
népekkel való érintkezés során rárakódtak.
Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló
terméskõ, amelyen az idõk viharai karcolást
sem ejtettek. Nem az idõk változásától
függõ naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz,
nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitõl. E nyelv a
nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség
legrégibb és legfényesebb emléke.
Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, mellõzik.
Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy
mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok
egyetlen kõbõl készült padolatait sem
tudjuk megma- gyarázni: honnan, melyik hegységbõl
vágták ki e csodálatos tömegeket. A magyar
nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb
tünemény.
Aki megfejti, az isteni titkot boncoland, annak is az elsõ
tételét.
Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Isten, s az
Isten vala az Ige." |
|
 |
MIT
MONDANAK NYELVÜNKRÕL A KÜLFÖLDIEK? |